A tanácsköztársaság Magyarország államformája volt 1919. március 21-től 1919. augusztus 1-jéig. (Ezzel párhuzamosan a Magyar Népköztársaság elnevezés is használatban volt.)
1919. március 21-én az antant-hatalmak által küldött ultimátum hatására – amely a román közigazgatás kiterjesztését írta elő a Tisza vonaláig - lemondott az addigi polgári demokratikus koalíciós kormány, a gyengülő szociáldemokraták pedig bevonták az addigra a munkások körében megerősödött Kommunisták Magyarországi Pártját a hatalomba: a két párt egyesült és kikiáltották a Tanácsköztársaságot, létrejött a proletárdiktatúra.
Eperjes/Presovon kikiáltják a magyar vörös hadseregre támaszkodó Szlovák Tanácsköztársaságot (jún. 16-júl. 7). A kommunista kormány vezetője A. Janousek lesz.
A tanácsköztársaság sajátos államforma, amelyben a hatalmat elvileg a közvetlenül választott tanácsok gyakorolják. A proletárdiktatúrának nevezett hatalmi rendszer egyik formája. A „tanácsköztársaság” kifejezés az 1917-es oroszországi forradalom idején született, a magyar szó az orosz szovjetrepublik fordítása (szovjet = „tanács”).
